Utunk elsődleges célja Gibraltár, amit ma értünk el. Rondából
szerpentineken mentünk le a déli partra, ahonnan már látni lehetett a „Sziklát”,
sőt mögötte egészen Afrikát is.
 |
| Gibraltár és Afrika a távolból |
A szállásunk La Linea de la Concepción-ban volt, azaz „A
koncepciós vonal”-ban. A hely a Gibraltári határra települt rá, és nagyjából
nyolcvanezer lakosa van, viszont az égegyadta világon semmi nevezetessége. Sebaj,
Gibraltárnak van helyette is. Kora délután kicsit pihentünk, hogy ne a melegbe
kelljen kimenni, majd négy óra felé elindultunk meghódítani Anglia legkisebb
gyarmatát. Annyira egyébként nem is kicsi. Bő fél óra séta volt a határtól a
libegő, ami felvitt minket a hegyre, ahol a majmok élnek. Ezekről a faroktalan
kis lényekről azt kell tudni, hogy senki sem tudja, hogy kerültek ide pontosan,
és miért nem mentek el, de a legenda szerint, amikor elmennek innen, akkor az
angolok is.
 |
| Bús kis majmóca |
A szikla keleti fele egyébként egy meredek szurdok, a
túloldalán lehet közlekedni, bár ez erős túlzás. Hála egy rosszminőségű egyeurós
térképnek és egy rendőrségi útlezárásnak majdnem két órába került lejutnunk a
hegyről gyalog az Európa pontig, étlen-szomjan, ugyanis míg a határ közelében a
főutca tele volt kajáldákkal, a félsziget déli egyharmada csak katonai
támaszpontokkal, meteorológiai állomásokkal és lakóházakkal szolgál, még az itt
elvezető főút is teljesen üres. Az Európa pontnál, a legdélebbi csücsöknél elvileg
lett volna egy kávézó, hogy a negyven fokban lehűtse az ide látogató
turistákat, de épp felújítás alatt volt. Szóval nagyon tikkadtak voltunk, de
legalább meghódítottuk Gibraltárt, amit (úgy tűnik) a legtöbb turista csak a
majmok és a DutyFree-k miatt látogat, a déli pontot mindenki messze elkerüli.
 |
| Batus harcol a széllel az Európa pontnál, háttérben Afrikával |
Este még sétáltunk egy kicsit a La Linea-i
tengerparton, gyűjtöttünk köveket és kagylókat, majd mentünk vissza a
szállodába.
 |
| Este a tengerparton |
